aktualis - Főegyházmegyei Levéltár, Eger

Főegyházmegyei Levéltár, Eger

Emlékkonferencia Szmrecsányi Lajos egri érsek halálának 75. évfordulójára

Szmrecsányi Lajos egri érsek 75 éve, 1943. január 28-án hunyt el. „Aranyszívű, apostoli lelkű, szociális érzésű, építő, fennkölt gondolkodású, önfeláldozóan jótékony főpásztor volt – írta róla Kriston Endre. Szinte halála pillanatáig dolgozott, utolsó intézkedésével is templomot építtetett az egyházmegyéjében.

Szmrecsányi Lajos a sáros megyei Darócon született 1851. április 26-án ősi nemesi családban. A középiskolai tanulmányait Debrecenben és Eperjesen, a teológiait pedig Egerben végezte. Lévay Sándor szentelte pappá 1873. augusztus 28-án. Papi pályafutása Kápolnán kezdődött, majd 1876-ban Miskolcra került káplánnak, ahol 1881-től adminisztrátorként működött. Megszervezte a helyi egyházközségi önkormányzatot, amivel felkeltette Samassa érsek figyelmét, aki 1882-ben Egerbe rendelte. Itt érseki szertartóként, 1891-től titkárként, majd 1901-től irodaigazgatóként szolgált. Lelkieismeretes munkája következtében folyamatosam emelkedett a hierarchiában: 1897-től kanonok, 1898-tól a Szentháromságról nevezett c. apát, 1912-től utódlási joggal Samassa érsek koadjutora, akinek halála után, 1912. augusztus 20-án elfoglalta az egri érseki széket.

Szmrecsányi érsek legfőbb gondja az nagy kiterjedésű főegyházmegye sok nehézségbe ütköző modern kormányzása volt. Az egyházmegye átszervezésének, új plébániák létesítésének és a hitélet fellendítésének legfontosabb előfeltétele az volt, hogy elegendő pap szolgáljon az egyházmegyében. E cél érdekében Szmrecsányi érsek felállította az ún. kisszemináriumot, a szemnináriumban tanuló kispapok létszámát pedig felemelte. Ezeknek köszönhetően érseksége végén már százzal több pap szolgált az egyházmegyében, mint az 1910-es években. A papság lélekszámának növekedését kihasználva a nagy kiterjedésű plébániákat felosztotta, új plébániákat, lelkészségeket szervezett. Külön gondot fordított a gyár- és bányavidékeken, valamint a tanyacsoportokban élők lelki gondozására. Összesen több mint száz templomot, kápolnát és iskolakápolnát építtetett érseksége alatt.

Az egyházmegyei papság lelkipásztori munkájának alátámasztására újabb férfi- és női szerzetesrendeket telepített le az egyházmegyében, például jezsuitákat Mezőkövesden, szalézieket Mezőnyárádon, ferenceseket Nyíregyházán. Kormányzata alatt több mint harminc helyen telepített le apácákat, akik iskolai tanítással, szegénygondozással, népműveléssel foglalkoztak.
Az egyházmegye területén Szmrecsányi érsek megszervezte az önkormányzattal bíró egyházközségeket, azok vagyonkezelésének irányítására és ellenőrzésére hat főből álló egyházmegyei számvevőséget szervezett.

Az egyházmegyei nevelés- és tanügy irányítását és ellenőrzését végző egyházmegyei tanfelügyelőséget is teljesen átszervezte, hogy a kor követelményeinek megfelelően tudják ellátni feladataikat. Az érsek új fiú- és lányinternátusokat alapított, megszervezte a katolikus felsőkereskedelmi iskolát Egerben, Gyöngyösön pedig a katolikus felső mezőgazdasági iskolát, mely az 1930-as évektől Gyöngyösi Római Katolikus Mezőgazdasági Középiskola néven működött.

Szmrecsányi érsek különösen szívén viselte a szűkölködők és elhagyatottak gyámolítását. A világháború alatt az érseki palotában katonai lábadozó kórházat, a pusztaszikszói kastélyban pedig hadikórházat rendezett be és működtetett. A hadbavonultak családjait pénzzel, élelmiszerrel, tüzelővel támogatta. A szegénygondozás intézményes keretei az Egri Norma és a Szegénygondozó Nővérek rendjének megalakításával valósította meg az érseki székhelyen. A belügyminiszter 1936-ban rendeletével tette kötelezővé minden városban és nagyobb községben az Egri Norma bevezetését, melyet ezután Magyar Normának neveztek.

Érseki működése legnagyobb eredményének tartotta, hogy két egyházmegyei zsinatot is tarthatott 1931-ben és 1942-ben.

A hálás utókor e konferenciával szeretné kifejezni tiszteletét Szmrecsányi Lajos egri érsek emléke előtt.

Eger, 2018. április 13.

Dr. Horváth István